Vámbéry Ármin

1832. március 12. - 1913. szeptember 15.

"Ha megmaradok a keleti tudományok megszokott ösvényén, békésen művelhettem volna keleti veteményem kertecskéjét a szaktudósok ismeretes módja szerint. De aki dervis módjára, egy árva garas nélkül barangolta be az iszlám egész világát, attól ilyet nem várhattok. Szobatudós sohasem válhatott volna belőlem" - írja magáról Vámbéry Ármin önéletrajzi regényében. Az a Vámbéry Ármin, aki példamutató életével, kitartásával világhírnévre tett szert, s akiről járási székhelyünkön , Dunaszerdahelyen teret is neveztek el.

Vámbéry Ármin, eredeti nevén Wamberger Hermann a Bratislava melletti Szentgyörgyön született (Jur pri Bratislave). Születésének évét maga sem tudta pontosan, de az 1832-es évet tartotta valószínűnek, ezt fogadják el a lexikonokban is, ahol születési dátumként az 1832. március 19-ét tüntetik fel. Édesapja korai halála után édesanyja, hogy a családot eltartsa, férjhez ment, és alig két éves fiával új férjéhez költözött Dunaszerdahelyre. Vámbéry mindig Dunaszerdahelyt tekintette szülővárosának, így néhány forrás helytelenül ezt tünteti fel születési helyéül is. A nagy családnak a piócakereskedés, mellyel foglalkoztak, nem nyújtott bőséges megélhetést, így a kis Vámbéry korán megismerte a nélkülözést. A gyermekkoráról alkotott képhez hozzátartozik az is, hogy kicsi korától fél lábára béna, nemegyszer volt ezért gyermektársai gúnyolódásának célpontja. Tízéves korától egyedül kereste kenyerét (házitanítóskodott). Az iskolákat kitűnő eredménnyel végezte, emlékező és nyelvtehetsége bámulatba ejtette tanárait. Tanulmányait a szentgyörgyi piarista gimnáziumban folytatta, de csak a hatodik osztályig jutott. Otthontalanság, szegénység kísérte útját. Hogy elejét vegye a gúnyos megjegyzéseknek, megtanult mankó helyett bottal járni. Minden keserűségért vigasztalást a könyvekben talált, mint ahogy ezt Küzdelmeim című munkájában írja: "A könyv nekem nemcsak barátom és a nyomorúságban való vigasztalóm volt, hanem néhanapján elűzte az éhességemet is, mert a felhevült képzelődés nemcsak lelkemet táplálta, hanem testemet is." (Küzdelmeim, 46. o.) Már ifjú korától szüntelen művelte magát , szőtte nagy álmait. A kénytelenségből abbahagyott gimnáziumi tanulmányai után hat évig vidéken és Pesten házitanítóskodott. Több európai nyelv után Kutyevo (Szlovénia) községi házitanítóskodása idején kezdte tanulni a török nyelvet. Majd a keleti nyelvek tanulmányozásában mélyedt el. Már alapos nyelvtudással felvértezve kereste fel Eötvös Józsefet, és pártfogását kérte törökországi utazásához. Tehetségére már korábban nem kisebb személyiségek figyeltek fel mint a nyelvész Hunfalvy Pál, a történész Teleky és nem utolsó sorban és nem utolsó sorban az Akadémia másodelnöke, Eötvös József. Vámbéry útjához megkapta a támogatást, és 1857-ben Isztambulba utazott, hogy jobban megismerkedjen a keleti nyelvekkel, az ottani élet sajátosságaival, a török nyelv múltjával. Török és perzsa nyelvtudásának köszönhette, hogy Hüszejn Dáim pasa házában tanítói álláshoz jutott. Tőle kapta a Resed efendi nevet, mely a mohamedán világban hivatalosan elfogadott neve lett. (Resid törökül bátort, értelmeset jelent). Itt tartózkodása idején adta ki tizennégyezer szavas német-török szótárát. Ekkor kezdte használni a Vámbéry Ármin nevet is.

Vámbéryben egyre érett a gondolat, mely életcéljává vált, felkutatni a magyar nép eredetét a török népek nyelveinek alapján. 1861-ben négy évi távollét után hazautazott azzal a szándékkal, hogy megnyeri az Akadémia támogatását ázsiai utazásához. Vámbéry most már határozottan tört célja felé; ez a tervezett út volt ugyanis hivatva bizonyítani elképzeléseit a magyar nyelv eredetével kapcsolatban. Így ír erről Küzdelmeim című munkájában: "Az oszmánok írott és népnyelve közt levő eltérésből indulva is reméltem, hogy az Oxuson túl élő pusztai és városi lakók beszédében föllelem a nyelvnek olyan elemeit, melyek határozottabb rokonságot mutatnak a magyarok nyelvével, s hogy ennek következtében fontos felfedezéseket tehetek és jelentékeny módon hozzájárulhatok eredetünk kérdéseinek tisztázásához." 1882-ben hajóra szállt Trapezunt felé, hogy végül is eljusson álmainak világába, a két híres városba, Buharába és Szamarkandba. Trapezuntból kezdte meg vándorlásait Kis-Ázsián és Perzsián át Közép-Ázsiába. Egy ideig a körülmények Perzsiában tartották. Itt vesztegelt még 1863 januárjában is, míg zseniális ötlete segítségével meg nem nyílt előtte a továbbjutás lehetősége. Teheránban megismerkedett egy Mekkából hazafele igyekvő zarándokcsoporttal, s velük mint áldervis folytatta útját. Tíz hónapi viszontagságos, veszélyekkel teli vándorlás után ismeretekkel, tapasztalatokkal telve jutott vissza Teheránba. Vámbéry szeme előtt mindig a nagy utazó, Kőrösi Csoma Sándor példája lebegett. Vámbéry utazása Közép-Ázsiába egyike volt azoknak az utaknak, melyek tudományos céllal és eredménnyel bírtak amellett, hogy nagy területre terjedtek ki. Bővítette a területtel kapcsolatos földrajzi ismereteinket. Tudományos felfedezései közül legnagyobb jelentőséggel néprajzi megfigyelései bírtak. Alkalma nyílt ugyanis megvizsgálni a nomád és városlakó közép-ázsiai török népek életét, még a később már erősen érezhető európai befolyás előtt. Aprólékosan leírja szokásaikat, társadalmukat, erkölcsiket. Vámbéry utazásáig, illetve ott szerzett tapasztalatainak publikálásáig Európa embere rózsaszín szemüvegen át látta a kelet népét, annak életét. Vámbéry írásaival helyrebillenti az elferdített képet, amikor bemutatja az éhínséget, nyomort, szegénységet, elmaradott viszonyokat, az elnyomást. Ma virágzó kultúra és fejlett gazdaság jellemzi ezeket a népeket is.

Vámbéry gyakran került olyan helyzetbe, hogy életét tette kockára a megszerzett ismeretekért. A vidéket uraló zsarnokok a legcsekélyebb vétségért is osztották a halálos ítéleteket, neki pedig állandóan tartani kellett a lelepleződéstől. Vámbéryt is megvádolták, kétségbe vonták igazi zarándok mivoltát, és csak fantasztikus nyelvtudása, a helybeli szokások, erkölcsök alapos ismerete segítették ki a bajból. Óriási akaratereje és bátorsága gyümölcseként elérte célját. Fáradozása, a számtalan átélt izgalom nem volt hiábavaló. Ő volt az első európai, aki sikerrel járta meg Buharát, Közép-Ázsia legtitokzatosabb városát. 1864-ben hazatért Pestre, majd Londonba utazott, itt vetette papírra megszerzett ismereteit. A helyszínen nem jegyzetelhetett, néhány magyarul, de arab írásjelekkel írt feljegyzése volt csupán. A sok feljegyzés könnyen árulójává válhatott volna a gyanakvó környezetben. Londonban jelent meg angol nyelven útjának leírása. Később hazatért Pestre, ahol egyetemi tanárrá nevezték ki, és a keleti nyelvek tanára lett egészen nyugalomba vonulásáig. Az MTA 1867-től rendkívüli igazgatósági tagjává választotta. Érdemes megemlíteni, hogy Július Fučík, a mártírhalált halt neves cseh forradalmár újságíró 1935-ben riportot írt a Rudé právo-ban az alábbi címen: Putování Armina Vámberiho derviše (Vámbéry Ármin dervis vándorlásai). Ebben a riportban nagy tisztelettel emlékezik meg a neves tudósról. Vámbéry életét a tudományos munka töltötte ki 1913. szeptember 15-én bekövetkezett haláláig.

Vámbéry Ármin - mint ahogy ezt e rövid életrajzból kitűnik - tudatosan készült a tudományos munkára, életcéljának tekintette a magyarok, a magyar nyelv eredete kérdéseinek nyomozását. Ehhez megfelelő anyaggyűjtést szerinte az utazások jelentettek. Ezért is járta végig Közép-Ázsiát. Utazásai valóban bőséges anyaggal látták el, melyeket később műveiben, tanulmányaiban dolgozott fel. Utazásai során szerzett ismereteit több tudományágban kamatoztatta több kevesebb eredménnyel. Kutatásai egyik legsikeresebb területe a néprajz volt. Ennek eredményeként született meg az egész törökség összefoglaló etnográfiai tekintetben (Bp. 1885) c. munkája… Jellemzi nyelvjárási sajátságaikat, foglalkozásukat, népességi viszonyukat, családi és társadalmi szokásaikat a bölcsőtől a koporsóig, vallásukat, babonáikat… A türkménekről, üzbégekről saját tapasztalataiból beszél. Először Vámbéry Ármin foglalta össze a török népek fizikumának és pszichikumának valamennyi jelenségét… Úttörő jelentőségű Vámbéry munkássága a török filológiában… Előtte a török nyelvek kutatása főleg a közel eső oszmán-törökök tanulmányozásában merült ki. Vámbéry küzdötte le a nehézségeket a távoli keleti török nyelvek és népek megismerésében… Kevésbé volt szerencsés nyelvészeti munkássága a magyar nyelv eredetének és rokonsági viszonyainak felderítése terén… Gondolata, hogy a magyar nyelv török eredetű, élete végéig elkísérte. Ez a tétel alapjában hibás volt. "Hisz a magyar nyelv finnugor volta kétségtelen bizonyítást nyert. Vámbéry hatalmas török nyelvi anyagában (Magyar és török-tatár szójegyezések: Nyelvtudományi Közlemények 1970. 8.) nagyszámú török-magyar egybevetés szerepel… Nyelvészeti kutatásai etnológiai célt szolgáltak a magyarok eredetéről. A magyarok eredetéről szóló munkája (A magyarok eredete, ethnológiai tanulmány, Bp. 1882.), amihez később egy kiegészítést fűzött (A magyarság keletkezése és gyarapodása, Bp. 1895.) és azonos témájú posthumus műve (A magyarság bölcsőjénél, Bp. 1914) számos hibájuk mellett a magyar őstörténetre vonatkozó első jelentős tanulmányok, noha ezekben Vámbéry a magyarságot török eredetűnek tartotta. Az ő érdeme, hogy a keleti tanulmányokra irányuló érdeklődés és a velük való foglalkozás gyökeret vert a tudományos életben. A legnagyobb sikert útleírásaival s a hozzájuk csatlakozó ismeretközlő munkáival érte el.. *1

Vámbéry Ármin a 19. sz. derekának és a 20. sz. hajnalának kitűnő kutatói egyénisége volt. Egyéniség a szó igaz értelmében. Éles elméje mellé céltudatosság, bátorság, kitartás és hihetetlen akaraterő párosult. És ami számunkra nem lehet közömbös Vámbéry Ármin mindig városunkat, Dunaszerdahelyt tartotta szülővárosának, itt eszmélt, itt töltötte gyermekkorát, bátran mondhatjuk, hogy szűkebb pátriánk indította el a világhírnévhez vezető úton.

*1 Kakuk, ZS.: Vámbéry Ármin (1832-1913) 5-13.o. In: Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át. Bp. 1966