Varázslatos mesék Napkeletről
az Ezeregyéjszaka előtti időkből
Sosem olvasott kalandok

A Közel- és Közép-Kelet, az emberiség egyik kulturális bölcsője, mesegyűjteményekkel is gazdagította a világirodalmat. Ezek pedig híven tükrözik az egymás mellett élő vagy egymást követő kultúrák kölcsönhatását, azok összeölelkezését. Európa egy francia Keletkutatónak, Antoine Gallandnak köszönheti az ezzel a mesevilággal való találkozást. Ő volt az, aki az Ezeregyéjszaka néven ismertté vált arab mesegyűjteményt a század elején franciára fordította. Ez pedig diadalutat nyitott meg a mű számára Európában, ahol ezt hamarosan követték a további ordítások.
A sors úgy hozta, hogy a jelen kötet alapját képező török mese vagy elbeszélésgyűjtemény felfedezése is Antoine Gallandnak jutott osztályrészül, aki a 18. század hetvenes éveiben Konstantinápolyban járt kéziratok nyomában. Ahogy naplójában 1773. január 9-e eseményeiről beszámol, egy könyves egy török nyelvű kéziratot tett asztalára. Ennek címe Ferec bades-sidde, azaz „Borúra Derű” volt. A jeles francia Kelet-kutató felismerte az addig ismeretlenmű fontosságát, s nyomban terjedelmes jegyzeteket csinált belőle.
Antoine Galland jóvoltából a mű ismertté vált a francia Kelet-kutatók körében. Pétis de la Croix érdeme volt az, hogy ezt a perzsából törökre fordított mesegyűjteményt, amelynek perzsa eredetije mindmáig ismeretlen számunkra, 1710–1712-ben megjelent művében ismertté tette Európa számára.
Amíg az Ezeregyéjszakát Európa megannyi kultúrrégiója magáévá tette, a „Borúra Derű” valahogy annak árnyékába kerülve feledésbe merült. Az újrafelfedezés a nagy magyar Kelet-kutató, Vámbéry Ármin érdeme volt. 1901-ben, német nyelven, ismét bemutatta a művet, pontosabban annak legrégebbi, Budapesten őrzött kéziratát. E könyvben török nyelven közzétette ennek egyik fejezetét.
Ismét több mint egy évszázadnak kellett elmúlnia, hogy ez a páratlan értékű kézirat ma ismert legrégibb kézirata, 2006-ban napvilágot láthatott. Lehetne-e nagyobb öröm e kiadás gondozója számára, hogy ezt követően nyomban napvilágot lát egy, a mesegyűjteményből készült válogatás magyar fordítása, s e kiadásra a Vámbéry Ármin szülővárosában működő magyar nyelvű kiadó, a Lilium Aurum gondozásában kerül sor. Meggyőződésem, hogy az olvasót a tündérek égi és földi világába vezető mesegyűjtemény elnyeri majd gyermek és felnőtt tetszését egyaránt.