Kiss László

Dr. Kiss László a Mikszáth Kálmán által ismertté tett „jó palócok és tót atyafiak” földjén, a felvidéki Ipolyságon született 1950. március 18-án. Az itt megszerzett érettségi után a pozsonyi szlovák nyelvű Komenszky Egyetem Orvosi Karán kapott orvosi diplomát 1975-ben. Visszatért Ipolyságra, ahol a helyi kórház belgyógyászatán kezdte meg orvosi pályafutását. Miután szakvizsgát tett belgyógyászatból, elvállalta az egyik ipolysági körzet családorvosi állását, melyet 1990-ig töltött be. Ekkor, hogy másodállásban elláthassa a pozsonyi Orvostovábbképző általános orvosi karának asszisztensi állását, családjával a Pozsonyhoz közeli Csallóközbe költözött. 1990-től 2012-es nyugdíjba vonulásáig  négy csallóközi település körzeti orvosaként dolgozott. 2020-ig nyugdíjasként, a pozsonyi székhelyű Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Munka Főiskola óraadó tanárja. Nős, felesége nővér, három gyermeket neveltek fel közösen és hét unokájuk van.

Dr. Kiss László neve ma elsősorban orvostörténészként ismerős az egész magyar nyelvterületen. Első orvostörténeti közleményét az Orvosi Hetilap jelentette meg 1985-ben. Azóta nemcsak hűséges szerzője a lap orvostörténeti rovatának, amelyben több mint száz dolgozata jelent meg eddig, hanem 2012 óta, dr. Szállási Árpád utódaként, ő gondozza a lap Horus rovatát. Több mint évtizede lektora is a lap orvostörténeti közleményeinek. Autodidakta módon megszerzett orvostörténészi képzettségét a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete 1998-ban a „történettudományok kandidátusa” címmel ismerte el. 201l-ben a Debreceni Egyetem dr. Kiss Lászlót habilitált doktorrá nyilvánította és ezzel a történelemtudományok területén önálló egyetemi előadások tartásának jogával ruházta fel. 2008-tól a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja, 2014-től tagja az MTA Orvostörténeti Bizottságának. Vezetőségi tagja a Magyar Orvostörténeti Társaságnak, a Társaság Etikai Bizottságának az elnöke.

Orvostörténészként elsősorban szűkebb pátriája, az egykori Felvidék, a mai Szlovákia orvos- és kultúrtörténetét kutatja. Kutatási eredményeit az említett Orvosi Hetilapon kívül az Orvostörténeti Közleményekben, a szlovákiai, csehországi és erdélyi (romániai) magyar folyóiratokban publikálja. Az Orvosi Hetilap négy alkalommal jutalmazta dolgozatait Markusovszky-díjjal.  Könyvei közül kiemelendő a 2006-ban Dunaszerdahelyen kiadott Orvostörténeti helynevek a Felvidéken c. lexikon ill. a Magyar Tudománytörténeti Intézet gondozásában megjelent három kötet: 2010-ben Az orvostudomány felvidéki történetéből, 2015-ben A jó palócok és tót atyafiak orvosai c. életrajz-gyűjtemény ill. 2017-ben az Égnek legszebb ajándéka c. kötet, amely a himlő elleni védőoltás magyarországi kultúrtörténetét dolgozza fel. 2009-ben monográfiában dolgozta fel Zemplén megye főorvosának, Dercsényi (Weis) Jánosnak életművét, 2013-ban pedig  A reform égető szüksége címmel sajtó alá rendezte a felvidéki Weszelovszky Károly Árva-megyei főorvos 1865-ös javaslatát a közegészségügy rendezéséről. Önálló, szlovák nyelvű orvostörténeti rovata van a szlovák gyermekgyógyászok lapjában.

Orvostörténészi munkásságát az Orvosi Hetilap a már említett négy Markusovszky-díjjal, a Magyar Orvostörténeti Társaság Zsámboky-emlékéremmel és Weszprémi-díjjal jutalmazta. 2002-ben a szlovák kormány ezüstplakettjét vehette át a „szlovákiai magyar szellemi életet is gazdagító orvosi és történészi munkásságáért”. Díjazottja a budapesti Genersich-Alapítványnak, a dunaszerdahelyi Vámbéry Polgári Társulásnak, a szimői Jedlik Társaságnak valamint a  Magyar Belgyógyász Társaságnak.         

Szakmai pályafutásának fontosabb állomásai:

  • 1975-ben szerzett orvosi diplomát a pozsonyi /Bratislava/ Komenský Egyetemen.
  • 1991-1994: a pozsonyi Orvostovábbképző Intézet Általános Orvostan Tanszékének oktatója.
  • 1990-től gyakorló /általános/ orvos Csilizradványban /Čilizská Radvaň/
  • 1998: a történettudományok kandidátusa /CSc./

Tudományos közlemények:

  • Tudományos publikációi /Orvosi Hetilap, Orvostörténeti Közlemények, Slovenský lekár, Lekárský Obzor, Medicínsky Monitor stb./: kb. 200

Könyvek:

  • Pongrácz Lajos – Hont megyei portré a reformkorból, 1994.
  • Kínok tövisében – Nagy emberek – hétköznapi kórok, 1997
  • Doleo – ergo sum. A világirodalom nagyjainak patográfiája, 2001.
  • Gondolatokból épült katedrális – Magyar orvosok, mérnökök, tudósok.
  • Tudománytörténeti arcképek és tanulmányok /társszerző/, 2001
  • Orvostörténeti helynevek a Felvidéken, 2006.

Társasági és közéleti tisztségek:

  • 1997 óta a budapesti Orvosi Hetilap Horus /orvostörténeti/ rovatának lektora.
  • A pozsonyi Slovenský lekár szaklap szerkesztőbizottsági tagja.
  • A Magyar Orvostörténelmi Társaság rendes tagja.
  • 2005-6: A Nemzetközi Orvostörténeti Társaság /ISHM/ budapesti 40. kongresszusát előkészítő Nemzetközi Tudományos Bizottság tagja.

Díjak és kitüntetések:

  • 1984 és 1988: Medicus Universalis /Budapest/ nívódíja.
  • 1987 és 1993: Orvosi Hetilap Markusovszky-díja
  • 2000: Magyar Orvostörténelmi Társaság Zsámboky-emlékérme
  • 2002: A Szlovák Köztársaság miniszterelnökhelyettesének ezüstplakettje
  • 2002: Palást /Plášťovce/ díszpolgára
  • 2002: Ipolyság díszpolgára
  • 2005: Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgára

Fő szakmai érdeklődése és kutatási területe:

Az egykori Felvidék /a mai Szlovákia/ orvostörténelme 1920-ig, orvostörténeti helynevek, patográfiák /híres emberek betegségei/, Palást és Ipolyság helytörténete.